Ismét eltelt egy hétvége. Azt most nem írhatom, hogy nyugodtan telt. Pénteken este már felfigyeltem, hogy Minnie két ujjnyira ki van tágulva. Mégis úgy feküdtem le, hogy még pár napot biztos, hogy húzni fogja a fejemet. Szombat hajnalban felébredtem. Furcsa hangokra lettem figyelmes, jobban mondva több hangra. Viszont elgondolkodtam, hogyha Minnie megszült volna, akkor minimum három picinek kell lennie.
Aztán mégis meggyőztem magam, hogy forduljak meg az ágyon, hogy az ott lévő ládába benézzek. Hát jók voltak a sejtéseim. Először amit észrevettem, hogy egy óriási baba fekszik halottan a dobozban. De még volt mégegy baba. Rólam annyit tudni kell, hogy halott állathoz nem érek hozzá (ez alól kivétel volt Bianca és Sara, őket nem tudtam elengedni anélkül). Rögtön a páromnak szóltam, hogy azonnal keljen fel. Két baba született. Az óriási baba 130 gramm volt. Súlyra is nagy, de méretre még hatalmasabb volt. A másik egy kicsit kisebb 125 gramm. Mindkettő kisfiú. Valószínűleg a méretéből fogva lehetett gond a szülésnél, vagy nem bontotta ki időben. Érdekes, hogy egyáltalán nem ébredtem fel.
Letörtségemet egy kicsit fokozta, hogy nem igazán olyan szín jött ki amire annyira, de annyira vártam. Mindkét baba brindle lett. Aki életben maradt, és mai napig is jól van, abban egy két helyen találtunk fehér szálakat, illetve az orra hegyén van egy fehér kis vonal. Maga a pici gyönyörű. Hatalmas lógó fülek, kerek fej, óriási kifejező szemek. A rozetták aránylag jók, bár találtunk már most plussz rozettát. Csak ugye brindle. Ezt a vonalat úgy döntöttünk, hogy Bibi halála után nem visszük tovább. Ráadásul reménykedtem egy kétszínű kék-arany maliban. Hát nem jött össze. A lényeg, hogy mami és baba tökéletesen jól van.
Szombati napon ismét segítség érkezett hozzánk. A szombati nap feladata a mérés és az átrendezés volt. Jenifer kikerülhetett a többiek közé. Megtörténtek az idei első félév párosításai is, hiszen a nyárra nem szeretnénk babákat. Amidala valószínűleg mégsem vemhesült Zurtól, így O'neil mellé került, Hermione pedig Oscarral került egybe. A lányoknál is történt egy kis csere. A két örült nem igazán díjazta az ötletet, így inkább ketten maradtak. Ki a két örült? Jenny és Baba, a két nyugdíjas. Először szegény Mohita került melléjük, de ugye Jenny ki nem állhatja a vele egyszínű malacokat, így hamar kiderült, hogy szegénykét terror alatt tartják. Aztán következett Wendy, akit viszont Baba nem igazán hagyott békén, így hagytam őket kettesben. Persze mindezt Baba úgy konstatálta, hogy felháborodva nézett rám, hogy mit gondolok magamról, hogy bárkit is odarakok hozzájuk. Tegnap délután is még enyhén mérges volt (hihetetlen hogy tud nézni). Még egy látogatónk is megjegyezte, hogy hogyan néz. Ha ölni tudna a szemével, akkor biztos meghaltunk volna már.
Jajj, és majd elfelejtettem. Szombaton nagy nap volt. Igazi tavaszi. Ugyanis tyúkhúrt kaptak, egy jó nagy szatyorra valót. Ehhez persze kellett a jó idő is, hogy ne legyen vizes. Ilyen örömöt régen láttam náluk. Kb. a végre, végre, végre szó kurjongatása volt hallható tőlük.
A legfontosabb pedig, hogy Jar-Jar, mint utolsó beteg (legalábbis nem vettünk senkin észre betegség jelét) pénteken este megkapta az utolsó szuriját.
Utolsó kommentek