Ismét munka. Sajnos reggel hatkor kelés volt. Ez az állatoknak is szokatlan volt, hiszen a két hét alatt megszokták, hogy későn kapnak reggelit. Ma reggel viszont már fél hét után náluk voltam. A szénát adtam nekik, amikor teljesen kitértek magukból. Össze-vissza ugráltak örömükben. Kb. mint akik sohasem kaptak még szénát. O'neil annyira örült, hogy úgy futotta a köreit, hogy a fordulókban oldalra felugrott, rúgott egyet a fába (aminek elég jól volt hangja) és futott tovább, majd a másik oldalon ugyanez. A többiek sem voltak semmik. Értetlenül és vigyorogva álltam előttük, hogy most biztos, hogy normálisak-e.
Tegnap délután elmentünk a "lucerna földünkre" lucernát szedni. Ami persze nem a miénk, ja és nem lucernaföld. Valamikor évekkel ezelőtt lucernát vetettek el, ami minden évben kihajt. A legszebb a dologban, hogy tavalyi évben ezt a régi szántóföld területet (ami a város kertvárosi részének a szélén van) felparcellázták, és eladták építési területként. Na mármost tegnap, és a megelőző napokban is itt szedtük a lucernát az állatkertnek. Itt tudjuk, hogy nem permeteznek, és nem benzingőzös. Az arra járkáló emberek érdekesen néznek ránk, hogy mit csinálunk, de sebaj, az állatok örömködve fogyasztják a friss zöldet. Tegnap jutott eszembe, ahogy szedtük a "mannát", hogy mi van akkor ha a földterület tulajdonosa arra jár? Lehet, hogy kapunk a fejünkre. Szóval, hogyha pár napig nem vagyok, akkor egy kis sült húst küldjetek nekünk a dutyiba. :))
Utolsó kommentek