Félálomban, vagy félig éberen arra jöttem rá, hogy az állatkert lakóit még be se mutattam. Mindegyik tengerimalac egy külön személyiség, mindegyik külön történettel került hozzánk, van története. Megpróbálok a bemutatásra kerülő állatokat hozzánk kerülés ideje szerint sorbatenni. Természetesen bekerülnek a már nem nálunk lévő, vagy már a Szivárvány-hídon átkelt malackáink is ide.
Bubka, az első kedvenc
Több, mint két éve került hozzánk az első malacunk. Igazából ajándékként kaptam. Akkor még nem gondoltam, hogy ebből egy életforma, vagy másnéve őrület lesz. Mindig kertes házban éltem, így mindig volt legalább egy kutyám. Beköltözvén a városba, illetve szolgálati lakásba nem tehettem meg, hogy kutyám legyen. Ez nagyon rossz érzés volt. Nem is bírtam sokáig (fél évig). December elején arra jutottam, hogy nekem állat kell. Ha nem lehet kutyám, akkor valami más (csak ne macska). Egy ismerős megjegyezte, hogy hörcsöge volt/van, erre már nem emlékszem. Akkor merült fel bennem az ötlet, hogy na ez az ami nekem kell. A párom kitalálta, hogy jó rendben, akkor kapok egy hörcsögöt. Körülnéztünk az állatkereskedésben. Már akkor is a tengerimalac tetszett jobban, de ő azt mondta, hogy hörcsög inkább. Elérkezett a nagy nap, ami december 23-a volt. Alig vártam, hogy menjünk végre az állatkereskedésbe az állatkámért. Megérkeztünk, és kiderült, hogy elfogyott a hörcsög. Áttelefonált a srác a másik üzletbe, hogy ott van-e még. Nem volt. Utána héten jött volna csak höri. Kicsit elszontyolodtam. Aztán jött a nagy kérdés, hogy malacka van-e. Az eladó közölte, hogy van. Na gondoltam, mégis malacka lesz ebből. A párom elmosolyogta magát, hogy jó akkor legyen malac. Azon a napon a fellegekbe voltam, mivel elmondhattam, hogy van állatom.
Szerelem volt első látásra, imádtam. Élete során kétszer szült nálunk. Az első alma maradt csak életben. A második meghalt tavaly tavasszal, ami után nem sokkal ő is meghalt. Mindig ő volt a fönök. Ő állt az első helyen, hiszen ő volt az első. Tüdőgyulladásban hallt meg. A legrosszabb, hogy folyamatosan hordtuk szurira az állatorvoshoz. Így tettünk aznap is amikor meghalt. Vártunk a váróban. Kivettem, hogy megnézzem, hogy hogy van, kicsit megnyugtassam. Mintha erre várt volna. Rámnézett szomorúan, majd a következő pillanatban meghalt a kezemben. Már nem kellett kivárni a sorunkat....
Íme egy kép róla:
.jpg)
Utolsó kommentek