Múlt héten szinte minden nap valamiért az állatorvosnál jártunk. A kiállításra kellett hatósági igazolás, Jennifer kapott egy kis szurit nagyon enyhe megfázás miatt, meg Baba extra hülyesége miatt (ha a gazdi beteg és fekszik, akkor ő is azt játsza - nem első eset). Pénteken ismét állatorvos. Viszont okoztunk egy kis meglepetést. A "Nagy Gazdi" szüleinél található kutyában kullancsot találtak, így megkértek minket, hogy vigyük el Bogit, a kutyát az állatorvoshoz. Mint aki rutinos állatorvoshoz járunk persze rögtön vállalkoztunk rá, bár még kutyával nem voltunk, ja és a kutya sem volt még soha az állatorvosi rendelőben (mindig csak a helyi kötelező oltásokon, ami kihelyezett). Már ott kezdődött, hogy megmondták a kutya tuti nem száll be velem az autóba. Aha, hát persze. A kutya elsőre beült velem. Volt meglepi.
Megérkeztünk az állatorvoshoz, kivártuk a sorunkat. Mi következtünk. Az egyik állatorvos(nő) nyitott ajtót, hogy mehetünk. Ránk nézett, majd a kutyára és közölte, hogy "De érdekes tengerimalac". Persze szakadtunk a nevetéstől, de vártuk is ezt a reakciót.
Bogiból kiszedték a kullancsot, majd kapott szurit és kullancsriasztót. A szuri mellékhatására felhívták a figyelmünket, hogy lehet, hogy a kutya hányni fog, de nyálzani biztos. Mondtuk, hogy hát nem baj, pár perc alatt úgyis hazavisszük. Mosolygot egyet ezen a doktornő, majd közölte, hogy ez a következő fél órában várható, ergo pont addig mi hazaérünk. NA HURRÁ! A nyálzás már nemsokkal a szuri után megkezdődött. Elővigyázatosságból leterítettünk egy zsákot a lábamhoz, ugye ahol a kutya csücsült. Egész uton kértem, hogyha lehet, akkor ne a cipőmet hányja le. Nem történt semmi. Bogi okos volt, és kitartott.
Az is biztos viszont, hogy többet nem ül be velem az autóba.
Ime egy kép Bogiról:
Utolsó kommentek