Sió-Valley Tengerimalacok mindennapjai!

Azt hiszem, hogy örömmel írhatom, hogy a betegséget legyőztük. A mai napon kapja meg Jar-Jar utolsó szuriját. Mindenki más az ellenőrzések során jól volt, vagy már meggyógyult.

Ez nagyon jó hír, számomra kevésbé, hogy most nekem sikerült olyan szinten lebetegednem, hogy csak na. De hát ugye a gazdi nem pihenhet. :)

Innentől viszont tenyészetünk látogatható, időpontot lehet egyeztetni e-mailben, vagy telefonon.

Nemsokára megszületnek Minnie babái is. Már nagyon várom. Jenifer nagyon jól van, tegnap este nevetem is rajta, mert olyan édesen popcornozott.

Ezuton is szeretném megköszöni mindenkinek a bíztató e-maileket, és telefonokat. Nagyon kedvesek vagytok.

Közben eszembe jutott amit az állatorvosnál hallottam. Mint malacosoknak az egyik doktornő mesélte, hogy bevittek egy malackát nagyon rossz állapotban. Kisfiú malacka volt, hosszú szőrű. Nem fésülgették, ápolgatták a malacka szőrét, így összecsomosodott. Ráadásul annyira állítólag, hogy a fenekén ez az ürülékével együtt képzett egy kis bugyrott, ami lassan megtelt és a malacka már nem tudott rendesen kakilni, már a zacsija is megtelt.

Akinek fiú malija van, mindig ellenőrizze, hogy a mali hím szervénél széthúzza óvatosan és ha tele van mindenféle trutyival, akkor ki kell takarítani. Rossz állapotba kerülhet a malac, úgyhogy ne hagyjátok ki ezt az ellenőrzést.

További eset történt az egyik ismerősömnél, aki ugyancsak az állatorvosnál kötött ki. Frissen szedett tyúkhúrt kapott a malacka, ami valoszínűleg vizes volt. Ettől a malacka rosszul lett.

Ilyenkor amit udvarról szedünk, szárítsuk meg, mert nagy baj lehet belőle.

Mára azt hiszem, hogy röviden ennyi.

Még valami az ismerős tenyészetekbe jobbulást kívánunk. Andi és Bálint a két csöppségre vigyázzatok, remélem, hogy Kunyival találkozhatok majd személyesen. Elragadó pinduri.

Bogi, nagyon sajnálom a piciket, remélem mindenki más jól van!

Most már mi küldhetjük a pozítiv energiát felétek.

Nem volt egyszerű múlt hetünk. Nem is tudom, hogy hirtelen hol kezdjem. Csütörtökre eljutottunk odáig, hogy nem volt újabb megbetegedésünk.

A csütörtöki napunk, jobban mondva esténk kicsit zűrös volt. Jenifernél észrevettük, hogy hol valami nincs rendben (véres váladék). Rögtön tudtuk, hogy a babáknál gond van. Indultunk is az állatorvoshoz, így is úgy is, mivel O'neil vittük egész héten. O'neilről megállapították, hogy jól van, meggyógyult. Azóta nem kellett vinni.

Jenifernél viszont meg kellett indítani a szülést. Igazából egy babát szült meg nagyon hosszú idő után. A baba krém bóbitás volt, akinek még másfél hete lett volna vissza. Sajnos nem élte túl, de ezzel számoltunk akkor amikor beindították a szülést. A szemünk előtt az orvos "felboncolta", aki szervi elváltozást nem látott rajta. A betegsége miatt történt állítólag a baba elvesztése.

Nagyon meg is ijedtünk, hogy lesz valami komolyabb baja, de jól van (lekopogom). Eszik, futkározik, érdeklődik.

A többi vemhesünk most extra figyelemben részesül. Reméljük, hogy rajtuk már nem jön ki semmi.

Odinkánk, azaz az árva kismalink keltett még riadalmat nálunk. Nem igazán akart hízni, inkább fogyott mindig pár-pár grammot. Most már elértük, hogy hízott.

Továbbra is beteg Jar-Jar, Ixion (bár ő már nagyon sokat javult) és Sentinel (aki szintén jobban van).

Ja, igen, a csütörtöki és pénteki állatorvosi menetünket egy kicsit nehezítette, hogy az autónk szervízbe volt (szélvédőcsere). Párom apukája és egyik barátnőnk segített viszont a kijutásban. Köszönjük nekik.

Elnézést kérek mindenkitől, aki hiába vártam már négy napja mindennapi híreinekt, beszámolóinkat. Nem gondoltam volna, hogy ennyien olvassák. Érdekes azt tapasztalni, hogy úgy keresnek meg az emberek, hogy előtte olvasták a blogot, és érdeklődnek, kérdezősködnek.

Jó érzés ez számunkra.

Most csak nagyon röviden szeretnék írni. Ígérem, hogy holnap délelőtt mindenről részletesen beszámolók.

Amiért írok most, hogy együttérzésem fejezem ki másik két tenyészet malackái iránt, ahol szintén tengerimalac életekért küzdenek. Mindenkinek kitartást!!!

Ja, akik aggódtak állatainkért. Mindenki egész jól van!! Kopp-kopp.

A tegnapi nap nagyon nem jól kezdődött. Ezt már írtam is az előző bejegyzésemben. Este ismét állatorvos. Jelenleg egy állatot kellett orvoshoz vinni, a többiek otthon kapják meg a gyógyszer adagjukat.

O'neil nagyon bátran viselkedett az orvosnál. Nincs olyan rossz állapotban, de nem igazán akart enni (pedig kapta a gyógyszerét otthon), emiatt inkább a szuri mellett döntöttünk. A jó hír, hogy tegnap már evett. Ma reggel is belevetette magát a szénahalom közepére.

Reggel mindenki átnézésre került, két újabb állatkán vettük észre a betegség jeleit.

Jelenlegi betegek:

- Jar-Jar,

- Ixion,

- Jenifer,

- O'neil,

- Amidala,

- Sentinel.

Jenifernél és Amidalánál még felteszi a pontot az is, hogy éppen vemhessek. Jenifert reggel néztem, már nem folyt az orra, szépen vette a levegőt. Az orvosokkal megbeszéltük, hogy mi lenne a helyes a kezelésével kapcsolatban, egyetlen egyszer kapott antibiotikumot eddig. Amidalán pedig ma reggelre lehetett látni az orrfolyást, a levegőt szépen vette.

Sentinelnél is ma reggel vettem észre először a tüsszögést, orrfolyást.

O'neilnél tegnap megállapították, hogy tüdőgyulladása van, de még időben vagyunk.

Jar-Jar és Ixion viszont kriminális. Amint az ember a fejükhöz akarna érni, hogy kicsit lefogja a gyógyszer beadásához, valami éktelen kapálozásba, fejrázásba, visításba kezd bele. Kb. mintha egy nagyon hisztis kisgyereket látnánk, aki éppen az orvosnál üvölt és veri magát a földhöz hisztis vonaglással. Hihetetlenek.

Az árván maradt babát, Odint folyamatosan figyeljük. Eddig rendben volt ő is. A kicsiket féltjük még legjobban, hiszen ott vannak Emily picijei, akik még csak három és fél hetesek.

Ezek voltak az előző 20 óra hírei. Folyt. köv.

Tenyészetünk a mai naptól nem fogad látogatót. Sőt akinek van lefoglalt malackája az valószínűleg, hogy egy kicsit később fogja megkapni.

Tegnapi nappal már világossá vált, hogy egy náthás, tüdőgyulladásos fertőzés van az állományunkban. Öt malackát érintett eddig. Négyen igazából jól vannak (persze ez relatív), folyamatos antibiotikumos kezelést kapnak.

Az ötödiket már csak múlt időben tudom írni, mivel ma reggel kilenc órakor az állatorvosi rendelőben az állatorvos keze között halt meg. Nála nagyon gyorsan ment végbe, ami valószínűsíthetőleg a múlt heti szülésének, és a kicsi szoptatásának, vagyis kicsit gyengébb szervezetnek is köszönhető. Hiába volt már minden probálkozásunk, egész éjjel úgy aludtam, hogy vajon még él-e még. Rossz, hogy ilyenkor minden próbálkozás ellenére sem érünk el semmit.

Az állatorvos száma jelenleg az elsők között szerepel. Reménykedünk, gyógytunk, állatorvoshoz megyünk, és talán átvészeljük valahogy ezt az egészet.

Tegnap este pont azon törtem az agyamat, hogy egy évvel ezelőtt is pontosan ugyanez történt meg tavasszal. Az, hogy mitől, hogyan került be nem lehet tudni.

Gondoljon egy kicsit ránk mindenki, és küldjön egy kis pozítiv energiát felénk.

Egy kép Sandráról, akinek egyszem kisfiúját pótanya mellé helyeztük.

Tegnap vasárnap lévén elég nyugalmas napunk volt. Délelőtt folyamán az állatkertnek egy kedves fiúval volt randevúja. :)) Egyszóval látogatás történt. Azt hiszem, mindenkit sikerült megmutatnom, hogy nehéz legyen a választás.

Mindenki rendben volt, de még mindig félve megyek be, hogy hátha valami történt.

Jenifer és Minnie viszont már nagyon szülés előtti állapotban van. Jobban mondva inkább Jenifer, mert Minnie inkább csak nő, és nő. Viszont abesszin létére Sissy a legnagyobb 1188 grammal, akinek még bőven van egy hónapja vissza a szülésig. Valószínű elég sok babát vállalt be. Előre kíváncsi vagyok a babákra. Jenifernél várhatók szatén babák, aminek nagyon örülnék, főleg ha mellé még bóbitás is lenne köztük. :) Minnie babái pedig különösen izgatnak, hogy milyen színűek lesznek. Persze mindez majd csak a szülés után derül ki.

Esti órákban helyreállt a rend a menüpontok körül is a honlapon. A pályázatok menü élesítésre került, bár a régi adatok felét sikerült kitörölnöm, de a jelenlegi szavazás végéig még van időm, hogy pótoljam. Visszakerült a vendégkönyv is méltó helyére, egy kis kiegészítéssel. Remélem, hogy így már a hülye robotok nem találnak rá, és nem írogatnak egyfolytában.

Hát, röviden ennyi.

Na talán most! Eddig már ötször írtam meg a mai részt. Most már úgy döntöttem, hogy többet nem szórakozom.

Sikerült a honlapunkat is úgy megszerkeszteni, hogy a pályázatok menüt lenulláztam. Pedig csak neki akartam állni a szavazást elínditani. Helyette persze elindítottam az előzőt. Tanulság? Minek áll neki olyan ember honlapot szerkeszteni, aki nem ért hozzá.

Mai napon állatkert takarítás és mérlegelés volt nálunk. Ehhez segítséget kaptam egy nagyon kedves ismerős személyében, akinek megőrzőm az inkognitótját (vajon így kell írni?). Mindenesetre nagyon szépen köszönöm neki a segítséget!!!

Mérlegelés eredményei holnap!

Feladvány: Itt van egy kép a kedvenc "valódi" állatkerti állatomról. Vajon milyen állat látható a képen?

Tegnap sajnos nem írtam, de ennek megvan a maga oka. Reggeli etetéskor holtan találtam Boomerangot. Boomerang három hete került hozzánk a Palace Island Tenyészetből. Nagyon szép fiúcska volt.

Halálának oka ismeretlen, mivel előző este még teljesen jól volt, evett, ivott, ugrált, kérte a vacsoráját. Semmi feltűnőt nem találtunk rajta. Érthetetlen az egész.

Reggel félve mentem ki az állatokhoz etetni, hogy mi van ha megint valaki meghalt. Ennél rosszabb azt hiszem, hogy nincs is. Minden rendben volt, viszont megnyugodni akkor sem lehet.

Tegnap esténket az állatorvosnál töltöttük, hogy boncolást intézzünk.

Ma rövidre zárom az eseményeket.

Bár még valamit le kell írnom, amit a páromnak is mondtam este és elég érdekes volt a válasz rá.

Tegnapelőtt reggel mikor etetni mentem, a bokrok közül esküdni mertem volna, hogy malac uizást hallottam. Megálltam, körülnéztem, hallottam, aztán megszakadt. Sehol semmi. Ezt tegnap este elmeséltem, a válasz amit kaptam rá, hogy biztos Bibi volt az. :((

Röviden, emlékezzünk Boomerangra, aki már sajnos átkelt a Szívárvány-hídon.

A tegnapi nap jól kezdődött, mint ugye már írtam. Nahát a kis csöppség neve Odin lett, és úgy nézz ki, hogy marad a tenyészetünkben. Ez a malacka teljesen elvarázsolt, alig vártam, hogy hazaérjek. Rögtön meg is dédelgettem. Itt egy kép Odinról:

 Délután szénabeszerző körútra mentünk. Ugye ez egy fontos táplálék a tengerimalacok számára. Mindennap szükségük van rá.  Szerencsés helyzetbe vagyunk (legalábbis február elején voltunk tenyésztő ismerőseinknél, ahol én mint vidéki ember megrökönyödtem, hogy a forgácsot és a szénát pénzért szerzik be), hiszen a forgács és a széna beszerzése nem kerül igazából semmibe. A szénát is két helyről szereztük be idáig. Tegnap egy régi lovardásnál voltunk, ahol rengeteg kutya, liba, meg még sok állat volt. Igaz, hogy Siófok melletti Törekibe kellett kimenni, de jó minőségű volt legutóbb is. Nem tudom egyébként, hogy mi van ezekbe a szénákba, de a malacaink valami isteni mannaként imádják.

A széna körútról hazaérve kezdődött a malacok körömvágása. Már nagyon ideje volt. Persze ezt a műveletett nem jómagam végzem, hanem tenyészetünk másik gazdija. Közben probáltam fotózni az eladó, és új állatokat. Több-kevesebb sikerrel. Nem tudom, hogy tegnap milyen front volt, de egy pillanatra sem álltak meg. Amikor már éppen megnyomtam volna a gombot, akkor persze hogy megmozdultak. Bevetettem a cselt amit Sipos Bogitól "tanultam" (inkább javasolta), hogy szóljak rájuk hangosan és akkor egy pillanatra megdermed. Ja, amikor rájuk szóltam, akkor az éppen körmölendő állat is megijedt és ugrot egyet. Na persze kaptam a fejemre, hogy ha lehet ezt hagyjam abba, mert így nem lehet körmöt vágni.

Aztán jött a szobai fotózás az újszüllöttekről. Nahát a kéthetes pindurok egy pillanatra sem álltak meg. Még annyira sem, mint kinti társaik. Megspékelték ráadásul a dolgot azzal is, hogy folyamatosan sírtak, nyünyörögtek, sikítoztak a mami után ácsingozva.

A leglényegesebb, hogy az állatkert körmei rövidebbek, és a fotók pedig feltötve honlapunkra.

Ja, és végezetül egy fotó Odinról és mamájáról, Sandráról.

Érdekes, hogy az embert egy kis pozitívum mennyire megnyugtatja. Történt ugyanis, hogy reggel kb. félkomásan mentem etetni az állatkertet. Ilyenkor reggel kapják meg a napi tápjukat, szénájukat, és a vizet. Gondoltam, hogy na végre talán ma sikerül beérnem a munkahelyre háromnegyed nyolc körül, mert időben vagyok. Elkezdtem a tápot adni a drágáknak. Az oldalsó részen kezdtem. Egyszer feltűnt, hogy Sandránál és Jacknél valaki van még. Elkezdtem magamban mondani, hogy most hogyan ment át hozzájuk valaki oldalról, hiszen már nem gyözök mindent "biztossá" tenni. Aztán míg magamban morgolodtam megetettem Rault is. Akkor kezdtem el gondolkodni, hogy oké hogy ott van valaki még, de ki lehet ott olyan méretben. Kb. kellett fél perc mire leesett, hogy Sandra kicsijéről van szó. Na akkor átfutott rajtam az öröm. Egyetlen pindurka született, aki mellesleg méretileg megegyezik a kéthetes babákkal, és súlyra 128 gramm. Gyönyörű malac, amilyenre már régóta vártam, naná, hogy egy ezüstaguti. Rohantam be a másik gazdihoz, hogy mutassam büszkén, hogy mit találtam. Ő se lehetett még nagyon ébren, mert megkérdezte, hogy kb. honnan szereztem a malit, utána pedig, hogy kitől (na kitől, egyetlen párosításból jöhetett ki). Ekkor még nem tudtam a nemét a kicsinek, de reménykedtem, hogy kislány.

És nem, kisfiú! Kész összeomlott minden. A hétvégén döntöttünk úgy, hogy a fiúállomány mostmár majdnem több, mint a lány, és csak lányt tartunk meg az almokból.

De ezt a kis drágát nem lehetett lerakni. Gyönyörű az egész állatka, óriási szemek, nagy (nem törött) lógó fülek, halálosan nyugodt. A nagy bociszemeivel csak nézett és nézett rám.

Na akkor rögtön az anyáért mentem ki, készítettem nekik a helyet bennt a szobában. (Nálunk a betegek és az újszüllöttek, már nagyon vemhesek bennt tartozkodnak a szobába, a többiek pedig kinnt a "szaunában"*). Persze a mami is nagyon kis nyugodt lett. Eddig vad volt, szinte megijedt mindentől, most meg, kis nyugis, simogatni való malacka vált belőle. Ketten a picivel meg különösen jó párt alkottak. Hát gyorsan fotót is kellett róluk készíteni.

Aztán ott kellett hagynom őket, a legnehezebb. Visszamentem etetni, itatni.

Na és mikor értem be a munkahelyre? Hát naná, hogy elkéstem. De az állatokért mindent.

* Tengerimalacainknak kialakított hely.

Először is egy kis bemutatást szeretnék eszközölni. A Sió-Valley Tengerimalac Tenyészet egyik gazdája vagyok. Tenyészetünk 2007-ben alakult hivatalosan, de már előtte év szeptemberében elkezdtük gyűjtögetni fajtatiszta állatainkat. Abesszin (rozettás), angol rövidszőrű és bóbitás fajtával foglalkozunk.

Helyileg Siófokon található meg a tenyészet. Jelenleg 28 tengerimalac és egy dzsungáriai törpehörcsög éldegél nálunk. Illetve néha-néha betéved hozzánk egy cica, aki meg kell hogy valjam gyönyörű (pedig a cicákért vagyok oda legkevésbé).

Felmerülhet benned, hogy oké és miért döntöttem el most, hogy akkor blogot írok. Nagyon egyszerű magyarázata van. Történt a múlt hét folyamán egy olyan dolog, amit azt hiszem, hogy ki kell írni magamból. Jobban fogalmazva nem ez volt az első, de egyre nehezebb elviselni, és főleg átteni magát az embernek.

Több probléma is akadt már nálunk az állatok terén. Így történt ez múlt hét folyamán is. Bianca tengerimalacunk megelőző héten úgymond egy szülésen esett át. Mégpedig azért úgymond, mert valami babának nem nevezhető dolgot szült meg. Persze mindezt úgy, hogy az állatorvosi rendelőbe vittük roham tempóban. A legrosszabb a várakozás. Látni, ahogy szenved az állatunk, akit szenvedünk és folyamatosan vigyázunk rá.

Először úgy tűnt, hogy elég jól vette az akadályt Bibi. Aztán egyre letörtebb lett, folyamatosan rosszabbul lett. Ami erőnkből telt az megprobáltuk. Folyamatosan kapta az antibiotikumot és miegymást. Csütörtök délután sietünk haza, hogy induljunk az állatorvoshoz. Már nem kellett sietnünk. Nem várt meg minket. A legrosszabb, hogy össze kellett szednem magam, hiszen fél óra múlva jöttek egy kismalacért. Ezen a napon nem voltam a legudvariasabb formámban.

Bianca nagyon sok mindenen elgondolkoztatott minket. Elvesztésének hatására úgy döntöttünk, hogy az abesszin fajtánál nem folytatjuk a brindle szín tenyésztését.